IWEAR Mosi Reality - A vállalkozásról
Rendhagyó bejegyzés ma az IWEAR Realityben. Kemény témák az anyaságról, a karrierről és a vállalkozásról. Egy izgalmas, formabontó párbeszédre invitállak titeket ma az IWEAR Mosi Realitiben.
Ez a belinkelt cikk sarkallt megint gondolkodásra, és a bennem rég óta formálódó érzések megosztásába. Ebben a sorozatban célom nem csak mosianyuként, hanem vállalkozóként is betekintést nyújtani a mindennapi életbe.
Ehhez hozzátartozik, hogy én 20 évet vállalati oldalon dolgoztam több országban vezetői pozícióban is. 7 évet vártam a Gyermekemre, aki végül több veszteség után szivárványbabaként lombikból fogant, akit igyekszünk igényei szerint kötődően nevelni. Egy olyan családból származom, ahol sosem lehet elég jó az ember. Vállalkozásom alapítását megelőzte nem csak a 7 év várakozási idő, hanem egy komplikációkkal teli, nehéz terhesség, és igény szerinti szoptatás, ami kötődő neveléssel kombinálva lekötötte a szülés utáni első hónapjaim nagy részét. E mellett gondolom a korábbi traumáknak köszönhetően még a szülés utáni depresszió is betársult a kezdeti kihívások közé. Én is megéltem, hogy a hormonok következtében elbutulok. Akkor jöttem rá erre, mikor a Gyerek szoptatását abbahagytam. Nem kellett hozzá egy hónap sem, és elkezdtek megint szárnyalni a gondolataim, és az addig döcögő vállalkozásomba ugyanannyi idő alatt sokkal több energiát tudtam fektetni. Hálás vagyok a cégemnek, mert a legnehezebb időszakokban ez, és a magamba vetett hit tartott mentálisan frissen. Hálás vagyok azért is, mert úgy érzem, hogy végre egy jó ügybe fektethetem a tudásomat, és tapasztalatomat, amit az Emma vállalását megelőző 20 évben szereztem. Mégis napi szinten kihívást jelent összeegyeztetnem a szerepeimet, és folyton dobozokban, ítélkezéssel szemben találom magam. Részben azért írom most ezt az írást, hogy kiegészítsem az alább belinkelt cikket egy további aspektussal, amit vállalkozó anyaként még inkább megéltem, és megélek mióta elkezdtem nyíltabban kommunikálni. Mert az elmúlt lassan 2 év tapasztalatai alapján, amit Anyaként töltöttem úgy érzem sokszor, hogy az ítélkezés az Anya-, és vállalkozótársaimtól szigorúbb, mint sokszor a férfiaktól.
Nyílt beszélgetésre invitálom kedves magyar mosható pelenka készítő, és forgalmazó vállalkozó társaimat, amiben arról szeretnék eszmét cserélni veletek hogyan alapítottátok meg a cégeteket, mögöttetek áll-e a családotok, hogy érzitek magatokat a magyar mosható pelenka piac versenytársai között, hogy élitek meg a versenyt a piacon, mik a ti kihívásaitok? Mit ad(ott) nektek a vállalkozásotok, mivel lett általa gazdagabb a tudásotok, a lelketek, mire vagytok büszkék?
Mosianyuként sokszor nem látja az ember mi folyik a színfalak mögött a vállalkozásokban, hogyan próbálnak túlélni a sok elvárás közt ezek a vállalkozó Édesanyák. Én aztán minden dobozból kilógok. A mosi, az igény szerinti szoptatás, a BLW, a zero waste életmód, a hordozás, a válaszkész nevelés, a szabad mozgás szeretete miatt az anyukás beszélgetések nagy részéből eleve kizáródtam. Mosiban sem tartozom sehova, Magyarországon folyton azt éreztetik velem, hogy nem ott lakom, nem érthetem a nehézségeket, Ausztriában pedig hiába leszek nem sokára reményeim szerint állampolgár, mégsem fognak a helyiek teljesen sosem befogadni. Picit korán kezdtem a vállalkozást is, túl sok minden akarok egyszerre. Most épp pályázatot írok állami támogatásra a titkos projektemre, ami remélhetőleg forrást biztosít majd ahhoz is, hogy továbbra is ingyenesen tudjak nektek tanácsadni.
Kedves vállalkozó társaim, ti hogy élitek meg a vállalkozásotok fenntartásából fakadó kihívásokat a mai mosipiacon, mire vagytok büszkék?